A kisgyermekek öntudatra ébredése

Kék vagy rózsaszín? Életének ebben az időszakában kisgyermekünk épp olyan boldogan babázik, mint amennyire kisautót tologat. Nemi identitása még nem fejlődött ki. Ám ha az elkövetkezendő hónapokban közelebbről megfigyeljük, észrevehetjük, hogy lányosabb irányba mutató apró szokásai és preferenciái alakulnak ki: például amilyen módon játszik, vagy érzelmileg reagál adott szituációkban.

BABA VAGY DÖMPER? Mind jó játék a gyermekünknek. De még ilyen kicsiny korban is előfordul, hogy felbukkannak gyermekünk bimbózó nemi identitásának korai jelei. Kicsikénk életének nagyon korai szakaszában már észrevett néhány nemek közötti különbséget. Már néhány hónapos korában kialakult benne egy mentális kategória, ahova olyasvalakik tartoznak, mint Anya – akiknek magasabb a hangja, cicijük van, lágyabbak az arcvonásaik, és sajátos a járásmódjuk – aztán egy másik kategória olyasvalakiknek, mint Apa – akiknek mélyebb a hangja, szúrós az arca, nagy, erős a keze, és más a járásmódja. Ám a férfiak és a nők megkülönböztetése ebben az életszakaszban kizárólag bizonyos látható biológiai különbségeken alapult, nem azon, hogy valójában mit jelent férfinak vagy nőnek lenni: hogyan befolyásolja magatartásunkat, rokonszenveinket és ellenszenveinket, választásainkat életünk során, stb. Nemünk társadalmi identitásunk része, és kialakulása több évet vesz igénybe.

ÉNTUDAT KIALAKULÁSA A kisfiúk és kislányok kétéves korukban még mindig nagyjából egyformán játszanak, és általában nem zavarja őket a játszótársuk neme. Mostanság gyermekünk önazonossága főleg azon alapul, milyennek érzékeli a családban elfoglalt pozícióját, milyen kötődései alakultak ki másokkal, illetve milyenek az aktuális gondolatai és érzelmei. Nem sok köze van a fiúk kontra lányok gondolatkörhöz. Ám az elkövetkezendő hónapokban egyre észrevehetőbbek a nemi részrehajlás apróbb jelei. Sok kislány harmadik életévében elkezd gondozósat játszani, és igyekszik utánozni édesanyja mozdulatait, reakcióit. A fiúk viszont kezdik tesztelni a férfiúi szerepkör vadabb és durvább, hangosabb és energikusabb aspektusait. Ám ezek a pillanatok el is röppennek, és az egyik pillanatban a babáját ringató és lágyan dúdolgató kislány a másik pillanatban ugyanolyan nagy elánnal ütközteti a kisautót és a kisvonatot, amikor tömegbaleseteset játszanak. Az effajta sztereotíoiák azért csak-csak fejlődgetnek. Néhány éven belül gyermekünk nemi identitása határozza meg választásainak többségét. Most pedig még nyugodtan örüljünk, hogy kisfiunk ugyanannyira szereti a rózsaszínt mint a kéket, és nem érdekli, hogy fiúkat vagy lányokat hívunk át játszani.