Éjszakai megoldások: az altatási rutin

Caitlin Boyle

Képzeljünk el egy olyan szituációt, mikor barátainkkal egy étteremben ülve mulatozunk. Éppen egy viccet készülünk elmesélni, amikor hirtelen – bármiféle figyelmeztetés nélkül – elrángatnak a partiról és bedugnak az ágyba. Nehéz lenne így elalduni, ugye? Sőt, még valószínűleg sírva is fakadnánk! Pontosan így érez kisbabánk is egy jól működő altatási rutin hiányában: össze van zavarodva, morcos és kicsit meglepett.

Egy altatási rutin kialakítása tájékozódó pontot jelent a pici számára; jelzi, hogy elérkezett az alvásidő. Egy ilyen bevált folyamatnak köszönhetően a sírás is lényegesen kevesebb lesz, mely azt eredményezi, hogy az altatás többé már nem egy küzdelmes dolog, hanem a baba-mama kötődés kialakulásának egy csodálatos módja. És ahogy azt minden kialvatlan szülő megerősíti, nincs annál gyönyörűbb látvány, mint egy békésen alvó pici baba (és az ennek köszönhetően felszabaduló értékes idő sem elhanyagolható, melyet a szülők végre kettesben tudnak tölteni).

Legyünk következetesek!

Az esti olvasásnak vagy fürdetésnek kortól függetlenül relaxáló hatása van, de nem maga a történet, vagy a buborékok azok, melyek segítenek elaludni. Az altatás legfontosabb része a következetesség.

Ha egy meghatározott mintát követünk – legyen az altató dalok éneklése, a kicsi gyengéd masszírozása, simogatása, vagy lassú ringatózás könnyed zenére egy sötét szobában – akkor a kisbabánk tudni fogja, hogy mi következik (alvás!).

… de ne vigyük túlzásba!

Biztos előfordult már velünk, hogy elfelejtettük bepakolni gyermekünk kedvenc plüss mackóját (micsoda dráma!). Esetenként tudnunk kell rugalmasnak is lenni a gyermek békés alvása érdekében.

Szoktassuk a picit váratlanabb helyzetekhez a rutin néhanapján történő megszakításával. Ha úgy tűnik, hogy élvezi a „fehér zajt”, váltogassunk a természetes és a „fehér zaj” gép által gerjesztett hangok között. Ha csemeténk általában kezeslábasban alszik, akkor adjunk rá rugdalózót heti egy-két alkalommal.

Az altatás a szülők számára kétségtelenül az egyik legkedvesebb feladat, de minden anyukának kijár néha a pihenés. Itt van egy jó indok arra, hogy a partnerünk, a nagyszülők vagy a bébiszitter alkalomadtán elvégezzék ezt a feladatot helyettünk: ha kisbabánk hozzászokik ahhoz, hogy mindig mi altatjuk el, akkor a későbbiekben, ha arra kerül sor, csak nagy küzdelem árán tudja ezt majd más személy megtenni. Úgyhogy irány a kanapé, és hagyjuk, hogy más is dolgozzon helyettünk – biztosan kifizetődik majd a jövőben.

Röviden és lényegretörően

Gyermekünk altatása nem kell, hogy bonyolult rituálé legyen, attól csak még fáradtabbak leszünk.

Próbálkozzunk 10-15 perces könyv olvasással, altatódalok éneklésével, vagy csendes játékkal egy homályos szobában. Jelezzük a hanglejtésünkkel és mozdulatainkkal, hogy közeledik az alvás ideje –beszéljünk halkan, ásítsunk. (Ami valószínűleg magától is jön!)

Utána cseréljünk pelenkát, próbáljuk megcumiztatni, és adjunk rá pizsamát. Sok anyukának nagy sikert jelent, ha bepólyázza gyermekét, mert nagyobb biztonság érzetét kelti – plusz, írtó aranyosan néznek ki benne.

Próbáljuk akkor lefekteti kisbabánkat, amikor az álmosság jelei mutatkoznak rajta, ne várjuk meg, amíg teljesen kimerül a karjainkban! Ha felriad az éjszaka közepén, és már egyedül alszik, akkor előfordulhat, hogy a mamáját keresve megijed, öszezavarodik, és nehezebben alszik vissza.