Felkészülés a munkába való visszatérésre

Visszatérés a munkába. Akár a bölcsődét, akár a bébiszittert választottuk, a gyermekgondozás elkezdése sosem egyszerű feladat. Mind nekünk, mind a gyereknek meg kell szoknia az elválást. Az átállás megkönnyítése érdekében érdemes jól felkészültnek lenni és időt hagyni az új rutin megszokására. ÚT AZ ISMERETLENBE. Sokszor eleinte nehéz a gyermekünket más gondoskodására bízni. Rengeteg kiváló gyermekgondozási lehetőség van. A jó megoldás csupán alapos körültekintés kérdése. Ha az elkövetkezendő pár hónapban tervezünk visszaállni a munkába, akkor már lehet, hogy a terhesség alatt elkezdhetünk lehetőségek után kutatni. A jó bölcsődéknek gyakran várólistájuk van, ezért időben fel kell iratkozni! Ha hivatásos gyermekgondozó választása mellett döntöttünk, győződjünk meg arról, hogy több jelöltet is meghallgatunk, annak érdekében, hogy megfelelő összehasonlítást kapjunk, illetve nem árt erkölcsi bizonyítványt sem kérnünk. Esetleg jó ötlet lehet meglátogatni a jelöltet az otthonában, hogy lássuk, hogyan bánik a többi gyerekkel, akikre vigyáz. Ha dajkát választunk, nézzük meg egy megbízható ügynökség felhozatalát és szintén válasszunk több jelöltet. Tekintsük át a potenciális jelöltek ajánlásait, írjunk össze kérdéseket az interjúkra és bízzunk az ösztöneinkben, ha bármi kételyünk támad.

IDŐ A MEGSZOKÁSRA. Miután eldöntöttük a munkába állás idejét, a maradék időben készítsük fel magunkat és a babát. Szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy sűrűn barátokkal vagy családtagokkal hagyjuk a kicsit. Ez mindkettőtöknek segít megszokni az időszakos különlétet. Távollétünkben gondoskodjunk a pici számára valami olyan dologról, ami a biztonság érzetét nyújtja a számára. Lehet ez egy ismerős tárgy, ami az otthon, vagy az anya illatát árasztja, ami segíthet a picinek a nyugtalan pillanatokban. Próbáljuk meg a gondozásra váltást fokozatossá tenni. Esetleg kezdjük a gyereket egy-két héttel a munkába állás előtt a vigyázóhoz hordani, majd lassan toljuk ki az időt: csak egy vagy két órát az első pár napban, egészen fél napig növelve, majd a végén ha szükséges, egész napokra hosszabbítva. Mindenesetre legyünk felkészülve a szoktatási időre és az esetleges könnyekre (leginkább a saját könnyeinkre!) Azt is tartsuk fejben, hogy a baba reakciója a gyermekfelügyeletre változni fog a fejlődése során, attól függően, hogy mi zajlik a fejében és a kis világában. Az első év végére kialakult szeparációs szorongás miatt csillapíthatatlan könnyek között kapaszkodhat belénk, míg eddig vidáman intett búcsút. Később, valószínűleg már az fog gondot jelenteni, hogy el akarjuk szakítani a szórakozásától, aminek a vége valószínűleg hisztibe torkollik. Egyszóval készüljünk fel örömre és bánatra az elváláskor majd az újratalálkozáskor, de ne feledjük: mindaddig amíg úgy érezzük, hogy boldogok vagyunk és jól döntöttünk a gyermekfelügyeletről, addig a kicsink is rendben lesz, mialatt mi dolgozunk.